Előtér....

Itt találhatóak a pultok és az asztalok. Az összes "ember" kedvenc szórakozó helye. Egy füstös pub ahonnan árad az alkohol és a cigaretta szaga.

Beléptem az ajtón és egyből a füst csapta meg az arcom. Elmentem a pulthoz és rendeltem egy italt.
- Szia! Egy gyümölcs koktélt kérek. - mondtam mosolyogva.
- Felrázva vagy keverve? - kérdezte mosolyogva. - Egyébként Jhosnak hívnak. - mondta mosolyogva, és a kezét nyújtotta. - Neked mi a neved? - kérdezte érdeklődően.
- Az én nevem Alicia. - mondtam és nyújtottam a kezem. - Egyébként felrázva. Nem keverve. - mondtam higgadtan. - És hogy hogy nem a táncparketten van egy ilyen szép lány? - mondta kicsit elpirulva, miközben a koktélomat csinálta.
- Hát az a helyzet, hogy nem vagyok valami jó táncban. - mondtam kicsit feszülten.
- Itt az itala. Egészségére. - mondta.
- Köszönöm. - mondtam miközben a koktélomat ittam.
Megittam, és mentem táncolni.

//Tánctér//

Sietve beléptem a pubba, de nem találtam senkit rajtam kívül. Olyan sok időt töltöttem a parkban, hogy idők közben másnap délután lett. Jól bírom az ilyet, de ezek szerint most kezdődik a munka. Szólt a zene és én arra elkezdtem táncolni. Néhány hölgyemény megnézett, hogyan mozgok, de semmi több.

Nem kellett sok. Beléptem a pubba és sűrű füst csapta meg az arcom. Kicsit köhécselni kezdtem és közben megközelítettem a pultot. Egy helyes srác állt ott és táncolt. Kicsit nevettem és mosolyogtam. Oda mentem és leültem, de a mosolyt nem lehetett lekaparni az arcomról.

Egy csodálatosan szép lány lépett be a pubba. Először észre sem vettem, de utána a szememet sem tudtam róla levenni. A lány illata olyan volt, mint a tengeré, a haja, mint a bársony. Szinte már megbabonázva néztem és nem tehettem ellene. Láttam , ahogyan mosolyogva nézi a táncom. Kicsit szégyenlősen abba hagytam és oda léptem hozzá.
- Mese szép napot egy mese szép lánynak. - mondtam, majd eleresztettem egy sármos mosolyt egy kacsintás kíséretében. - Mit hozhatok? - kérdeztem és tovább mosolyogtam.

Mosolyogtam a fiú kedves szavain majd válaszoltam.
- Szia. Egy... hm... nem is tudom mit kérjek. - mondtam és mosolyogtam. A fiúra néztem aki még mindig rajtam legeltette a szemét. Talán túl jól sikerült a dekoltázsom? Elvégre volt rajtam egy rövid gatya, de épp csak hogy egy falatnyi volt. Ezen kívül volt rajtam még egy fűzős topp. Ahogy elnéztem a pultos srác sem panaszkodhatott a külsejére. Izmos, barnás test. Guszta. - Tudsz valamit ajánlani az ízlelő bimbóimnak? - kérdeztem és egy aranyos fintort és egy mosolyt ejtettem felé.

Húha! EZ a lány nem semmi b*ge. Azok a szemek és a dekoltázs. Csak arra tudok gondolni. A kérdésén kicsit nevettem, mert értettem a dörgést. Ha már flörtölni kezdett majd én folytatom. Bírom az olyan lányokat akik tudnak élni.
- Lenne épp ötletem arra, hogy mit adnék a szádba. - mondtam magamat is meglepve. Ennyire még én sem voltam /verz. - Vagyis tudok ajánlani egy gyümi koktélt, shake-et. - mondtam gyorsan témát váltva. De azért megengedtem magamnak egy rossz fiús mosolyt.

Hoppá! A fiú nagyon nyomult, de vissza fogta magát. Épp a nevetés készült kitörni belőlem amit igyekeztem elfojtani.
- Hm... jól hangzik. - mondtam és közben kacsintottam, majd kéjesen megnyaltam a számat. - Egy shake-et kérek. Egyébként Theia vagyok. - mondtam és oda nyújtottam a kezemet. A fiú vette a lapot és kacsintott egyet, majd oda nyújtotta a kezét.

Ahogy Theia megnyalta a száját hirtelen megjelent előttem a gondolataimban a képe: Egy szál semmiben volt és az ágyamon ült ... Végig futott rajtam a libabőr és én a kezem nyújtottam felé.
- Az én nevem David. De szólíts csak Dave-nek baby. - mondtam és közben leraktam elé a shake-t. Elfordultam tőle és kisétáltam a pult mögül. Egyenesen mögé sétáltam és a fülébe suttogtam.
- Gyere csörögjünk egyet. Nincs itt senki ezért nem kell finomkodnunk se. Sőt ha akarod megmutatom neked a "sátrainkat" is. - Mondtam és segítettem neki felállni a székről. Kecses mozgásától elfogott az őrület és muszáj volt magam hoz húzni. Egy gyors mozdulattal elkaptam a derekát és magamhoz húztam. Majd megragadtam a csípőjét és az én csípőmhöz toltam. Azt hittem helyben megcsókolom, de ezzel még várni akartam. Hiszem még csak most ismertem meg.

//Tánctér//

Meglepett ahogyan felforrósodott közöttünk a hangulat. A srác a fülembe súgta a szándékait amire én csak igent mondhattam. Kecses mozgásommal megbabonáztam őt és akkor hirtelen magához húzott. Sejtettem mit akar és én még engedtem volna neki. Behunytam a szemem és felemeltem az állam. De amikor kinyitottam csak azt láttam az arcomat simogatja.

//Tánctér//

Első utam egy pubba vezetett. Elfáradtam a mai nap alatt. Beléptem a pubba és akkor egy fiú viharzott el mellettem. Nekem jött amit én elegánsan lereagáltam azzal, hogy mentem tovább lehajtott fejjel. A tánctér felől jött a fiú és elég idegesnek tűnt. Talán volt ott valaki aki elhagyta? Mindegy nem az én dolgom nem foglalkozom vele. Elindultam a pult felé amikor észre vettem, hogy megmozdult a függöny. Oda néztem és egy lábat láttam a függöny alatt. Továbbra is néztem a függönyt és vártam, hogy előjöjjön az ott bújó.

- Szabad ez a hely? - tudakoltam a fiútól. Válaszként csak bólintott és én leültem mellé. Az új pultos már jött is, hogy felvegye a rendelést, de én csak gy pohár vizet kértem. Elég gyors volt a pultos mert csak kettőt pislogtam és már ott volt mellettem a víz. Néztem a srácot aki mellett ültem, aki eközben már elkapta rólam a tekintetét. Alaposan megnéztem az arcát. Fiatal volt. Talán annyi idős lehetett mint én. Az italommal csak játszadoztam. Először csináltam a vízből egy halat utána pedig egy örvényt nyitottam ami a múltat mutatta. Hosszan néztem a múlt örvényét ami egy kicsit feltűnt a srácnak is.

Az a lány valamit csinált a poharában, ezt tisztán láttam. Közelebb hajoltam és láttam. A lány a múltját nézte vissza a pohárban kavargó örvényből. Mi lehet ő? Talán szirén? Vagy talán boszorkány, esetleg tündér? Hihetetlen mire volt képes. Amit még meg kell hagyni, hogy gyönyörű volt. Azok a kecses léptek és ruha... HUH... Eldobtam az agyam tőle. Végül megkíséreltem a társalgást.
- Szia! Én Gabriel vagyok, te? - tértem a lényegre gyorsan és egyszerűen. Aztán eszembe jutott, hogy miért is akartam vele beszélni. Az örvény volt az ami érdekelt. Arra is rákérdeztem. - Az micsoda? Talán valami trükk? Vagy szemfényvesztés? - kérdeztem gyerekesen, de bejött mert a lány elmosolyodott és rám nézett.

A srác valahonnan nagy bátorságot merített mert megszólított. Bemutatkozott és azután a poharam után érdeklődött. Én ezen csak mosolyogni tudtam és felé fordultam.
- Szia! Az én nevem Theia. - mondtam és egy mozdulattal eltüntetem az örvényt a poharamból. - Ez varázslat... Akarod látni a jövőd? - kérdeztem tőle egy szép, nagy mosoly kíséretében. - Add a kezed. Valami kapcsolatot kell teremtenem veled mielőtt látod a jövőd. - mondtam és a keze után nyúltam. Megfogtam és meglepően hideg volt. Egy pillanatra össze rándultak az idegek a kezében. Valamit titkolhatott, de az nem az én ügyem. Azt hiszem valahol már bennem volt a felismerés, hogy nem egy átlag emberrel állok szemben.

Haha! Még, hogy varázslat... Olyan nem is létezik. Hány évesnek néz ez engem? Nem húztam fel magam rajta csak nem értettem. Még hogy jövő. Mivel érdekelt a dolog oda adtam a kezem. Theia érintése meglepően puha volt. A kezem kicsit összerezzent a feszültségtől. Még sohasem fogta meg egy lány a kezem. Ez egészen új érzés. Aztán megláttam. Theia poharában egy újabb örvény keletkezett, de ezúttal én voltam benne. Theia-nak csukva volt a szeme így ő nem láthatta, de én azt láttam amit és nem tetszett.
Tenger part...
Este van... Theia fogja a kezem és együtt sétálunk egy holdfényes éjszakán. Azután megálltunk és ő megölelt. A két karját a nyakamba rakta én pedig átfogtam a derekát. Arcát a nyakamba fúrta és valami olyanról beszélt, hogy megmutatja ki ő valójában.
A képnek hirtelen vége szakadt és én csak reménykedni kezdtem benne, hogy ez az éjszaka most lesz.

Gabriel oda adta a kezét én pedig feltártam előtte a jövőt. Nálam az egy íratlan szabály, hogy nem nézhetem meg más jövőjét és csak ő láthatja. Éreztem, hogy Gabriel össze rezzen és tudtam, hogy vége van az örvénynek. Kinyitottam a szemem és azt láttam, hogy Gabriel mélyen gondolkodik. Hozzá értem és megsimogattam a karját. Vonzódtam hozzá. De nem úgy mint egy játékszerhez. Ő tényleg tetszett és szerettem volna többet tudni róla.
- Gyere szellőztessük ki az agyadat. Mennyünk le a partra. - mondtam és megfogtam a kezét. Ő csak mosolygott és bólintott. Oda lépett mellém és egymásba kulcsoltuk az ujjainkat.

// Holtak tava - Tópart//

A gondolat menetemből Theia érintése zökkentett ki. Csak mosolyogni tudtam a szavain. Azt mondta menyünk le a partra sétálni. Én bólintottam mire ő megfogta a kezem. Ettől biztossá vált a félelmem. Beleszerettem valakibe. Oda léptem mellé és az ujjaimat össze kulcsoltam az övéivel. Azzal a mozdulattal elindultunk a tópartra.

//Holtak tava - Tópart//

Beléptem az ajtón, és egyből a füst és a cigaretta szaga csapta meg az arcomat. Láttam, hogy csak én vagyok itt. Így késsi feszülten éreztem magam. Oda mentem a pulthoz, és kértem egy shake-t. Gyorsan kész is lett, így mentem át táncolni.
//Tánctér//

Beléptem és egy különös illat csapta meg az orrom. Egy ember. A tánctéren van innen látom. Most teljesen üresnek bizonyult a pub úgy hogy oda mentem az egyik részeghez és megharaptam. Végre friss, meleg vér folyt le a torkomon. Megérte kivárni azt a néhány órát amíg Theia-val töltöttem. Ha őt is megharaptam volna... az a mennyekbe emelt volna. Az a tudat, hogy ő egyszer meg fog halni mindennél rosszabb. Oda mentem a pulthoz és kértem egy üveg bort. Nem fogom meginni csak, hogy ne tűnjek ki annyira.

Egyórányi séta nem a világ vége, hogyan fogom az üdítőt haza vinni?
Gondoltam magamban. Bementem a pubba. Egy férfi feküdt holtan a padlón. A pultost nem láttam, de nem akartam gyorsan cikázva oda repülni hozzá. Elsétáltam a pultig és felmásztam az egyik székre. Kicsit messzebb tőlem egy fiatal ember ült. Különös volt és vérszagot árasztott. Vámpír! Tudatosult bennem a gondolat. Már a széken álldogáltam, de még valahogy el kellett volna érjem az asztalt. Segítettem egy kicsit magamon és bevetettem a felhő deszka varázslatot. A deszkával felrepültem az asztalra és leültem egy poháralátétre.

Bágyadtan ültem a széken amikor halottam egy pár láb apró lépkedését az ajtó felől. Lenéztem és egy szép kilinkó leányt pillantottam meg. Tekintetem gyorsan levettem róla amikor láttam, hogy felfigyelt a halottra. Azért mégis figyeltem. Láttam, ahogyan elindul a szék felé és azt, ahogy felmászott rá. Nagyon aranyos volt. Fél szemmel még azt is végig néztem, hogy nem felmászik az asztalra hanem repül, de nem a szárnyát használta hanem valami fehér gomolygó bigyót a lába alatt. Fent volt az asztalon és leült egy poháralátétre. Mosolyogtam.
- Pultos! - kiáltottam. - Van egy vendéged. - mondtam neki. A kis kilinkó rám emelte tekintetét és hálásan mosolygott. Én is elmosolyodtam. Egy ilyen szép és törékeny teremtmény előtt muszáj volt. Már a jelenléte is megnyugtatott. A pultos kijött és kérdő tekintetét rám emelte. - Te féleszű. Nem én vagyok a vendég, hanem az a leányzó a poháralátéten. Ne nézz így mert megbánod. - a fickó biztos azt hitte képzelődtem, de amikor meglátta az apró teremtményt nagyon meghökkent.

A vámpír kedvesnek minősült, mivel felhívta rám a pultos figyelmét. Hálásan mosolyogtam rá és ő viszonozta. A pultos ki jött, de a sráchoz ment aki jól leteremtette és ide küldte hozzám. Amikor ide ért megrémült a pultos gyerek, de ennyi. Utána higgadtan kérdezte, hogy mit hozhat.
- Hú én egy nagyon kicsi pohárba szeretnék kérni gyümölcs levet. Tudom, hogy itt csak turmix van, de nem lenne olyan kedves és facsarna nekem egy kis almát. - mondtam és mosolyogtam. A pultos jól láthatóan forgatta a szemét mire én dobbantottam egyet az asztalon és öntudatlanul szirom burkot raktam rá. - Ne forgassa nekem a szemét! Elég kedvesen beszéltem magával úgy hogy többet meg ne lássam fintorogni, gúnyolódni és szemet forgatni velem szemben! Világos amit mondtam?! - üvöltöttem bele az arcába. A vámpír nevetett amitől egy kicsit elpirultam és a megfélemlített pultost néztem aki reszketett a félelemtől. Elengedtem és ő azonnal a konyhába futott. - Mi ilyen nevetséges? - fordultam a vámpír felé.

A kilinkó igen kedvesen beszélt a pultossal mire az csak a szemét forgatta. A lány dobbantott egyet és valami furcsa szirmokból álló szoros burkot rakott a pultosra. Az a méreg amit akkor kiadott magából hihetetlen volt. Eleinte csodálkozva néztem a jelenetet, de amikor megláttam, hogy a pultos mennyire megijedt nevetni kezdtem. A lány eleresztette a pultos fiút mire az berohant a konyhába és őrült tempóba kezdte kifacsarni a gyümölcsöket. A lány ekkor rám vetette a pillantását és kicsit elpirult. Majd kérdőre vont.
- Én? Semmi különösen, csak azon, hogy mennyire megijedt az a fiú. - mondtam neki és egy apró könny cseppet töröltem le az arcomról. - A nevem Gabriel. Neked mi a neved? - kérdeztem tőle és mosolyogtam. Rájöttem, hogy nagyon messze vagyok tőle ezért közvetlenül arra a székre ültem amin keresztül feljutott az asztalra. A mosolyt még mindig nem lehetett leszedni az arcomról.

Ez a vámpír rendkívül kedvesnek bizonyult és ahhoz képest, milyen nehezen barátkozom általában ő nagyon rokonszenvesnek tűnt nekem. Mikor válaszolt a kérdésre meglepődtem azon, hogy felém tart. Tudtam, hogy nem fog bántani, de megborzongtam. Majd a nevem felől érdeklődött.
- Bizsike. - válaszoltam egyszerűen és szembe fordultam vele. Két kezét az asztalra tette és ráhelyezte az állát. Milyen vörös a szeme. Még életemben nem láttam ilyet. Ráadásul még szép is volt. Úgy éreztem kötődöm hozzá, de nem , mint nő a férfihoz hanem, mint kutya a gazdájához. Mosolyogtam és bociszemekkel megkérdeztem tőle ő tette e taccsra azt az embert.
- Te tetted? Te ölted meg azt az embert? - érdeklődtem, de a választ már tudtam.

A kérdés amit feltett nekem nagyon meglepett. Tudtam, hogy tudja a választ, de azt várta, hogy őszintén feleljek neki. Úgy éreztem ez a kis kilinkó egy perc alatt belépett az életembe és ő lett az én "húgom".
- Bizsike, ha azt várod, hogy legyek veled őszinte akkor kérlek ne vess meg a tettemért. - mondtam neki és az arcát néztem. Aprót bólintott és tudtam, hogy vele teljesen őszinte lehetek. - Igen, én tettem bevallom. - mondtam és közben az asztalra csaptam. Bizsike felemelkedett az ütés miatt és a pultra esett. - Jajj! Ne haragudj. Nehéz megszokni, hogy ilyen picike vagy. - mondtam és kiskutya szemeket meresztve néztem rá.