Rizibizi Tünde - Avagy életem el nem mondott titkai...

Írta: Rizibizi Tünde

Életem el nem mondott titkai...
(Napló)

8 éves koromban történt a dolog:
- Napló.. napló.. napló.. napló! -hajtogatta egy kislány az iskolapadban. Már rég vége volt az utolsó tanórának is, minden gyerek haza ment. Egyedül ő volt az, aki a helyén maradt. A kislányt Rózának hívták. Nem tartozott a tanulós diákok közé, minden nap elkésett, nem csinált házi feladatot és a felszerelése is hiányos volt. Év vége, már csak egyetlenegy nagydolgozat van hátra. A napló írás. Én az ajtó melletti szekrény tetején ülök és a kislányt figyelem. Nem ez az első alkalom, hogy itt vagyok. Néha-néha eljövök ide és az egész napot az iskolában töltöm. De most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy Rózának sikerül e megírnia a naplót. Ha sikerül nem bukik meg, de ehhez minimum egy négyes dolgozatot kell írnia. A naplónak arról kell szólnia, hogy egész évben milyen kalandok, meglepetések, furcsaságok történtek a gyerekekkel. Róza viszont mikor haza ment a szobájában ücsörgött, játszott. Semmi olyasmi nem történt vele, amit megírhatna...
- Ó, édes és jó Isten, segíts nekem. Kérlek, adj valami ötletet. Segíts. Megígérem, hogy ha idén nem bukok meg, akkor jövőre tanulni fogok.. osztály első leszek. Kérlek.. kérlek.
Osztály első? -kérdeztem magamban- Bár betudnád tartani. Három hete van megírni. Csak összehoz valamit. -gondoltam.
Teltek a napok.. másfél héttel később:
- Gyerekek, ki hogy halad a napló írással? -kérdezte a tanárnő- Juli?
- Egész jól, már a fele megvan. -válaszolta a kicsi Juli.
- Peti?
- Izgalmas lesz, tanárnő. Higgyen nekem. -mondta Peti.
- Róza?
- Ööö.. hát.. az az igazság, hogy.. még el sem kezdtem. Nem tudok miről írni, kérem ne haragudjon. -felelt a kis Róza.
- Még el sem kezdted? Pedig másfél hete adtam fel, mint leckét. Közeleg a határidő. Gyorsan találj ki valamit. -mondta a tanárnő és folytatta a tanítást.
- Ne aggódj, én írok helyetted is. -súgta oda a padtársa.
- Köszönöm. -súgta vissza Róza.
Két nappal a határidő előtt Róza és a padtársa az iskola előtt beszélgettek. Egyszer csak felmerült a napló írás.
- Megírtad az enyémet is? -kérdezte Róza.
- Hát.. sajnos nem tudtam. Ne haragudj. -válaszolta a padtársa. Róza annyira elkeseredett, hogy sírva elfutott. Aznap nem volt iskolában és haza is csak nagyon későn ment. Én nagyon megsajnáltam szegény kislányt. Ha már megígérte, hogy osztály első lesz jövőre.. megírom helyette. Egy napom volt rá és nem tudtam miről írhatnék. Aztán eszembe jutott az, hogy miért ne írjak a Kilinkókról. Egy teljes estén át dolgoztam. 15 volt a minimum oldalhossz. Én húszat írtam. Egy kislányról szólt, Rózáról aki meséket hallott a Kilinkókról. Elhatározta, hogy elmegy a Rézerdőbe és felkeresi ezeket az aprócska lényeket. Mikor már minden kilátástalannak tűnt, megpillantott egyet. Kiderült, hogy sokkal kisebbek, mint amilyennek gondolta őket. Végig ott voltak a szeme előtt. Megismerkedett velük, stb.. nem részletezem. A határidő napján elsőnek érkeztem az iskolába, Róza padjára tettem azt a füzetet amibe megírtam a naplót és elfoglaltam szokásos helyemet a szekrény tetején. Becsöngettek, mindenki gyorsan leült a helyére. Lelkesek voltak a gyerekek, csak Róza nem. Azt hitte, hogy most megfog bukni. De nem így lett. Megtalálta a füzetet, elején "Róza naplója" felirattal. Odaadta a tanárnőnek, aki a legötletesebb írásnak vélte. Róza nem bukott meg és a következő tanévben tényleg osztályelsőként végzett.

Ez volt hát az egyik titkom...