Tópart....

A part nagy és homokos. Néhány nagyobb szikla félig-meddig belelóg a vízbe ami kitűnő pihenő hely is. Van egy stég is ami bemegy egy ideig a vízhez.
A szerelmesek és az úszók kedvenc helye. Erre a helyre kivételesen mindenki eljöhet.

Megérkeztünk. Kicsit hideg volt. A hold már rég fent volt, a fénye pedig szép táncot járt a víz tetején. Kéz a kézben sétáltunk a parton. A cipőmet levettem és valamelyik sziklára raktam. Gabriel nyugodt volt és amikor megérkeztünk csak az arcomat nézte.
- Na, hogy érzed magad? - kérdeztem és az arcát fürkésztem. A kezét továbbra sem engedtem el, de egy pillanatra megálltam. Az arca szépen csillogott a holdvényben, de a szeme -ami vörös volt- még szebb volt. Csak néztem az arcát és vártam a választ.

Megérkeztünk. Theia az első kőnél ledobta a cipőit. Én néztem a vizet és az ő arcát. Egy pillanatra megállt és kérdezett valamit.
- Köszi, egész jól. - mondtam és elindultam a mólóhoz. Ő nem követett és én megtudtam érteni. Valami bántotta. Csak remélni tudtam, hogy nem érez valamit irántam, de én nem tagadhatom, hogy érzek. Letérdeltem a stég végébe és a kezemet a vízbe lógattam. Hátra pillantottam, de Theia már nem volt ott. Azt hittem elment, hát vissza húztam a kezem és hátra dőltem a stégen.

Jól volt. Ez kicsit megnyugtatott, de az a tudat, hogy beleszerettem egy vámpírba kicsit sem volt boldogító. Abba a lénybe amitől a legjobban félek. Ráadásul még a szerelmem is az volt. Gabriel elindult a stég felé, de én nem mentem utána. Valamiért rettegtem a szerelemtől és a vámpíroktól, de a kettő együtt végleg betette a kaput. Gabriel berakta a kezét a vízbe majd hátra pillantott, de én már nem álltam ott. A stég alá ültem a homokba és bámultam a tavat.

Hallottam, hogy valami mozog a stég alatt ezért lenéztem és megpillantottam életem fénysugarát. Lemásztam mellé és átöleltem a fél karommal. Annyira jó, hogy van valaki akivel megoszthatom amim van. A tekintetem a tóra helyeztem és néztem a hold könnyű táncát a vízen.
- Mi bánt? - kérdeztem Theia-tól. - Van valami amit szeretnél elmondani? Vagy kíváncsi vagy valamire? - kérdeztem és közben mosolyogtam. A kezem továbbra is a vállán nyugtattam. Rá néztem és ő csillogó szemekkel nézett rám. Nem tudom mi lehet az ami ennyire nyomasztja Theia-t. Most ismertem meg és már is szeretem. Nem tudom őt eléggé kiismerni ahhoz, hogy bevalljam neki amit érzek.

Annyira édes volt amikor átölelt és érdeklődött, hogy mi van velem. Az igazság az, hogy nem bántott semmi, csak a félelem kínzott.
- Semmi. Nincs semmi gond. Te? Te elakarsz mesélni valamit? - tudakoltam meg tőle. Reménykedtem benne, hogy elmondja érez valamit irántam, de kétlem. Felálltam és folytattam a sétát a parton. Kérdőn pillantottam vissza Gabriel-re, de kétlem, hogy követni fog. Azon gondolkodtam, hogy meg kell tegyem az első lépést. Megcsókolom. Nem kellett több. Gabriel követett. Én átkaroltam a nyakát és megcsókoltam. Nem tiltakozott, sőt vissza csókolt. Kinyitottam a szemem és ő rám mosolygott. Majd eldöntöttem, hogy megmondom neki, mi vagyok.
- Mutatnom kell valamit. Most láthatod mi vagyok valójában. - mondtam és besétáltam a tóba. 2 perc múlva át is változtam. Szirén lettem és vártam, hogy mit mond.

Theia erősködött, hogy semmi baja, de én nem hittem neki. Egy pillanat múlva felállt és sétált tovább a parton. Gyorsan oda siettem mellé mire ő a nyakamba kapaszkodott és megcsókolt. A csókja édesebb volt mint a méz. Könnyezett, de ez csak öröm könny volt. Én vissza csókoltam. Végtelen pillanatnak tűnt, de hamar vége lett. Theia a fülemhez hajolt és belesuttogott. Azt mondta most megtudom, hogy mi ő valójában. Az az igazság, hogy én már egy ideje gyanítottam, hogy sellő vagy szirén.
- Rendben. - mondtam és elengedtem. Pár percet vártunk és ő átváltozott. Egy gyönyörű szirén feküdt előttem a kicsi vízben. Azon meglepődtem, hogy melltartót nem viselt és ezt fel is vállalta. Oda léptem elé, felemeltem az állát és egy gyengéd csókot leheltem az ajkára. Ezután Theia kimászott a vízből és újra 2 lábon járt. A ruhája ami eddig rajta volt elszakadt így amikor kijött pikkelyből álló alsó nemű volt rajta. Így is csoda szép volt. Levettem az ingem és oda adtam neki. Így én félmeztelenül, ő pedig egy száll ingben sétált a parton.

Édesen megcsókolt majd kimásztam a vízből. Ruhám az nem volt, ezért csak a pikkelyekből álló alsó nemű volt rajtam. Gabriel levette az ingét és nekem adta. Még jó meleg volt. Így történt, hogy én és ő fél-fél meztelenül sétáltunk a holdfényben. Gabriel nagyon udvarias volt ezért felajánlotta, hogy haza kísér. Én ezen csak mosolyogni tudtam mert már megtette.
- Gabriel, én itthon vagyok. Én itt lakom. - mondtam mosolyogva. Bele néztem a szemébe és egy kis kíváncsiságot láttam benne. - Én a víz alatt élek egy hatalmas barlangban. - mondtam és adtam egy puszit a szájára. Levettem az ingét és vissza adtam neki. Búcsúzóul átöleltem nyakát és megcsókoltam. Ő erősen tartott és nem akart vissza engedni a vízbe. De minden pillanat véget ér egyszer, ahogy ez is. Eltávolodtam tőle és bementem a vízbe. Immár újra uszonyban virítottam. Gabriel lehajolt hozzám és adott még egy csókot. - Szervusz. - mondtam utolsónak majd elmerültem. Láttam ahogy Gabriel még keres a szemével, de már nem látott így felvette az ingét és elment.

//Cápa szirt//

Éppen fel ajánlottam, hogy hazakísérem, de azt mondta ő itt lakik. Csodáltam, hogy egy barlang is lehet otthonos, de hát ő tudja. Utoljára a nyakamba ugrott és megcsókolt, de előtte még vissza adta az ingem. Belépett a vízbe és én már megint csak uszonnyal láttam. Oda léptem hozzá és megcsókoltam. Ő még elköszönt és elmerült.
- Jó éjt. - mondtam utólag. Én még kerestem a szememmel egy ideig, de már ne láttam. Ezért fel vettem az ingem és haza mentem.

//Rézerdő - Vámpír Palota; Óriás koporsók terme, majd Hot nights pub//