David Blarge
Hozzászólások száma : 16
Csatlakozás ideje : 2012. Jan. 16.
 | Tárgy: David Blarge  Hétf. Jan. 16, 2012 11:02 am | |
| Teljes név: David Blarge
Alias: Dave
Nem: férfi
Születési hely, idő: 1985. 09. 08. San Francisco, USA (25)
Faj: ember
Kinézet: rövid barna haj, kék szemek, 177 cm, 65 kg, vékony, kellőképpen izmos testalkat, borosta
Különleges ismertetőjegy: -
Öltözködés: a kényelmes, egyszerű ruhákat részesítem előnyben
Megjelenés: Caleb Halstead
Családi állapot: egyedülálló
Érdeklődés: heteroszexuális
Egészségi állapot: csak tavasszal tör rám erőteljesen a pollenallergia, ezen kívül egészséges vagyok
Vallás: -
Foglalkozás: pultos vagyok a Seamoor Pubban
Anyagi háttér: megtakarított pénzemből kb. 30 $ maradt, miután idejöttem Erisbourne-be és az albérletért letettem három hónapnyi lakbért előre, plusz a kauciót. Saját ingatlanom, járművem nincs. Heti fizetésem a Seamoor Pubban 90$, egyéb jövedelmem (táv-erotikus előadóművész – sz*xtelefon és alkalmi weboldal-fejlesztési munkák) változó, átlagban heti 40-50 $. Legnagyobb értékeim egy laptop, egy kindle (e-könyv olvasó) és egy iPhone.
CSALÁD
Apa: Jason Blarge; 51; ügyvéd
Anya: Alice Blarge; 48; óvónő
Testvérek: ifj. Jason Blarge ; 29; ügyvéd
„Kis” kedvenc: Danny, a nagy testű, fekete hím dán dog
FEGYVEREK
-
SZEMÉLYISÉG
Jellem: sokan azt mondják rám elsőre, hogy nem lehet engem komolyan venni éppúgy, ahogy én sem veszem komolyan az életet. Ebből egyik sem igaz teljesen. Igenis lehet engem komolyan venni, bár az életfelfogásom valóban nem „normális” sokak szerint. Alapelvem, hogy valahogy úgyis lesz, még sosem volt úgy, hogy ne lett volna valahogy. Nem nagyon értek semmihez, mert az életemben már rengeteg dolgot elkezdtem, de aztán valahogy mindig félbehagytam. De elég talpraesett voltam mindig is. Kedves vagyok, viccesnek tartom magam, többnyire közvetlen is. Bár utálom a hazugságot, vagy ha át akarnak verni, megvezetni. Utálom, ha az emberek kibeszélnek engem, vagy előttem másokat. Képes vagyok teljes szívemből szeretni, szeretném ha megértenének és elfogadnának. Könnyen ismerkedem, de talán kicsit túlságosan is bízom az ismerőseimben. Sok pofont kaptam már az élettől, de elég bátornak tartom magam - volt bátorságom ahhoz is, hogy új életet kezdjek. Kicsit tartok tőle, sokat spekulálok: mi lesz ha? De optimista ember vagyok, igyekszem derűlátón tekinteni a jövőbe és pozitívan szemlélni az élet nagyobb és apróbb dolgait is.
Szeret: kutyámat, Danny-t; ősz, tél, eső; dobolás és zene, filmek, e-könyvek, rajzolás; kék színt, az a kedvenc színem; nagyvárosi életet
Nem szeret: nyár, meleg, tűz; hogy mindig Jasonnel hasonlítanak össze és hogy a bátyám mindenben jobb nálam; igazságtalanságot, ha nem kapok esélyt, ha elsőre leírnak; hazugságot, ha átvernek vagy becsapnak; monotonitást
Félelmek: hogy egy napon mindenki elfordul tőlem és csúnyán átvernek; rettegek a tűztől, attól, hogy megégetem vagy leforrázom magam; bár elég nehéz bevallanom magamnak, de félek kicsit ettől az új élettől is – félek, hogy nem fogom tudni megállni a helyem, hajléktalan leszek, magányosan, büdösen és éhesen fogok meghalni
Rossz szokások: az évek során rengeteg zenét, filmet és e-könyvet halmoztam fel magamnak, bár azok között egyetlen darab legális termék sincs, mind kalózmásolat (leszámítva 1 könyvet és 2 DVD lemezt, amit az exbarátnőmtől kaptam); dohányzás; nem tartok otthon túl nagy rendet és ez még enyhe kifejezés
Gyengeségek: nem vagyok éppen céltudatos, nincs egy előre kimunkált tervem az életre, ezért az emberek könnyelműnek és meggondolatlannak tartanak; talán kicsit túlságosan is bízom másokban, főleg az ismerőseimben; mindig mindent elkezdek, de aztán félbehagyok
Erősségek: talpraesett vagyok, a leglehetetlenebb helyzetekben is megállom a helyem, nem esem pánikba; megállom a helyem a világban, ha kell, a jég hátán is megélek, bármit elvállalok, életrevaló vagyok; közvetlen vagyok, könnyen kötök ismeretségeket, barátságokat
TÖRTÉNET
1985. őszén születtem San Franciscoban, egy egyszerű, középszerű polgári családba. Édesapám ügyvéd volt s az még ma is, ő kereste a család kenyerét, édesanyám pedig óvónő. Második gyermek voltam, s szüleim nagyon vágytak már egy kislányra, de végül én érkeztem meg. Ez nem jelenti azt, hogy kevésbé szerettek volna, mert fiúnak születtem. Csak épp hiába voltam én a kisebb, Jason, a bátyám volt mindig a család büszkesége.
Öt éves koromig éltünk San Francisco-ban, aztán elköltöztünk egy nem messze lévő kisvárosba, amit nem fogadtam épp kitörő lelkesedéssel. Nem volt ínyemre a kisvárosi élet, de szerencsére gyakran visszajárhattunk bátyámmal a nagyvárosba, mikor elkezdtük az iskolát . Engem a tanulás sosem foglalkoztatott különösebben, a bátyám volt a család okoskája. Alapiskolában, később gimnáziumban, majd az egyetemen is, mindig ő volt a jobb. Ő sokra vitte, ügyvéd lett, mint az apám. Ő azt az utat választotta, ami neki rendeltetett. Én pedig csak a sajátomat jártam.
Voltak dolgok, amikben jobb voltam, mint a bátyám: a zenében és a rajzolásban. Én éveztem az életet, míg ő a könyvei felett görnyedt. Sokat jártam át San Franciscóba koncertekre, kiállításokra és bulikba. A bátyámnak és a családomnak ez persze nem tetszett, egyre csak azt hajtogatták, hogy soha nem fogom vinni semmire. Már előre megjósolták, talán szerették is volna, hogy így legyen.
Doboltam néhány évig, de aztán abbahagytam, így sosem teljesülhetett az álmom, hogy profi dobos legyek, de azért elég jó vagyok. Később a festő és a tetováló-mesterség ötlete is ugyanerre a sorsra jutott: elkezdtem kitanulni, de végül egyik sem lett belőlem. Rengeteget próbálgattam a szárnyaim, végül on-line marketing szakon végeztem el az egyetemet San Franciscóban. És mit csinálok most? Pultos vagyok egy bárban és mellette alkalmi munkákból élek, s bár azok egy részének van köze az internet világához, végül nem ott állapodtam meg. De ne szaladjunk ennyire előre. Volt ugyanis egy lány...
Vivian volt a leggyönyörűbb és leghatározottabb teremtés, akivel valaha találkoztam. Még a gimnáziumban ismertem meg, de a kapcsolatunk csak később, egyetemi éveink alatt bontakozott ki. Ő orvosnak tanult, céltudatos volt és megrendíthetetlen. Én pedig csak egy naplopó senki. Valamit mégis megláthatott bennem, mert viszonozta az érzéseim. Öt csodás évet töltöttünk együtt, össze is költöztünk – ő, én és Danny, a dán dog, akit még pici korában hoztunk el együtt egy menhelyről. Olyan volt ő, mint a fogadott gyermekünk. Azt hittem, Vivianben megtaláltam életem szerelmét, boldog voltam és elégedett. De csúnyán átvert. Ő és mindenki más is. Elárultak.
Hittem és megbíztam benne vakon, de koránt sem volt olyan tökéletes és hűséges, mint hittem. Egy nap azt mondta, nem bírja tovább és elhagyott. Egyszerűen kisétált az életemből. Mint később kiderült az évek alatt rengetegszer volt hűtlen hozzám, a barátaim pedig tudtak róla. Sőt, a bátyám is tudott róla. De senki nem szólt, senki nem akart figyelmeztetni. És az életem, az addig tökéletesnek hitt életem az álmaim nőjének hitt lánnyal összeomlott.
Kettesben maradtam Dannyvel, de nem bírtam túl sokáig, ugyanis a lakást főleg az ő pénzéből tartottuk fenn. Minden munkát elvállaltam, ami csak tudtam, még a táv-erotikus előadóművész munkát is, igaz eleinte meglehetősen furcsa volt, már hozzászoktam - de hiába. Meg amúgy sem fűlött a fogam ott maradni egyedül a lakásban a sok emlékkel. A szüleimhez nem mehettem vissza, de nem is mentem volna akkor sem, ha az utcára kerülök. Eladtam a lakást, Viviannal elfeleztük a pénzt (bár ő azt mondta, tartsam csak meg, de büszkeségből ragaszkodtam hozzá) és úgy döntöttem, abból a pénzből kezdek új életet. Jégcsillagra esett a választásom, mint új otthonomra. Elég távoli város és elég nagy nekem. Rengeteg állást megpályáztam, de végül csak egy Pubba vettek fel. Szerencsére az egyetemi éveim alatt szereztem némi pultos tapasztalatot, így mire ideértem, már volt is munkám. Félretett pénzem maradékából megvettem a repjegyet, kifizettem egy kicsi és lelakott lakás első három havi lakbérét és a kauciót, valamint beszereztem egy bérletet az utazáshoz. Még szerencse, hogy a lakás tulaja beleegyezett, hogy Danny a lakásban lehessen. Nélküle nehéz lenne, hiába kezdem újra, már túlságosan hozzám nőtt. Feltétlenül szeret és hűséges, ahogy életemben hozzám emberek még nem voltak.
Itt vagyunk hát ketten, egy facér pasi és egy dán dog. Nem tudom még, mit tartogathat számomra – számunkra – ez a város, de érzem, hogy vár minket. Az új életünk vár...
A hozzászólást David Blarge összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 16, 2012 1:31 pm-kor. | |
|
Kezdőlap 
Keresés 
Regisztráció 
Belépés 
Calendar
